A cikkem (remélem nem túlságosan nagyzoló ezt a jelzőt használni) megjelenése után nem sokkal tudomásomra jutott miszerint a karlengető fiatalok egy része valóban válallhatatlanul viselkedett, viszont ez nem politikai nézetek kinyalatkoztatásában valósult meg hanem hogy punkok módjára óbégattak valamint akartak a park közepén hugyozni a rendőrök előtt. Mindezek ellenére a korábban leírtakat fenn tartom, hiszen az elsősorban egy általános jelenségre reflektált, ez az eset csupán egy aktuális példa volt. Pár dologra viszont szeretnék kitérni most. Az egyik az ahogy a Mi Hazánk lekommunikálta az egészet, a tavalyi esethez hasonlóan most is direkt provokációt emlegetnek, urambocsá ügynököznek és vadul határolódnak el a nemzetiszocializmustól és nem azt emelik ki hogy ezek amúgy hőbölgő tróger fiatalok akik nem őket képviselik. Mit is jelent ez magyarán? A párt számára nem a rendőrök előtt hugyozás és az óbégatás nem fér bele, hanem a karlendítés, a tetoválások valamint a Vezér portréjával illusztrált könyvek. Nem kenyerem a pártpolitika valamint az ördögöt se kívánom a falra festeni, viszont, és ez egy hatalmas viszont, szerintem lazán elkönyvelhetjük hogy elindultak a jobbik 2.0 címért folytatott versenyen. Kiváncsi leszek hogy az antifákhoz hasonlóan elkezdik e majd kiszűrni az embereket tetoválások, pólók, kitűzők stb alapján. Térjünk vissza a fiatalsághoz. 16 évesen én se voltam különb, bár mentségemre szóljon hogy akkortájt punk voltam (igen, ilyen sötét múltam van, haha), és direkt rájátszottam arra hogy egy tróger fasz legyek. A lényeghez visszatérve, úgy gondolom a fiataloknak kultúrát kell "verni" a fejükbe, fel kell karolni őket, senki se példás magatartással kezdte az útját és úgy hogy mindent tud. Persze ez nem egyszerű, kell hozzá az alany nyitottsága is, valamint azt se felejtsük el hogy nem mindenkinek lehet elég affinitása és/vagy képzettsége a mostanában felkapott tradicionalista iskola tanaihoz, az ns meg széles körben nem igazán elterjedt, de amennyire kevesen vagyunk, annyira lelkesen igyekszünk változtatni ezen. A lényeg (Ez már hanyadik lényeg te barom?! Gondolhatja a kedves olvasó) hogy a másik megalázásával, még ha hülye is, vagy csak úgy viselkedik, nem jutunk semmire. Tapasztalatból beszélek. Szinte egész életemben ezt hallgattam, ezt viseltem el, és nehezen tudtam felülkerekedni, és még így is, most is van rengeteg hibám, habár igyekszek ezeken javítani. Aki meg menthetetlenül hülye az úgyis lemorzsolódik és maximum pár év múlva, sörözgetős sztorik közben kerül elő a neve hogy "Na az milyen hülye volt!" A majális a szeretet ünnepe (sajnálom ezt nem tudtam kihagyni), így szeressük és segítsük egymást ha lehet, persze semmi szentimentalizmus és buziskodás, szimplán bajtársiasság.

Lassan egy hét se telhet úgy el hogy a Független Objektív Sajtó, valamint a félkegyelmű antifa ne verje ki a hisztit és ne szítson rettegést a "nácik" miatt. Rendszeresek a szörnyűlködő, legtöbbször baromságokkal és fél információkkal teli, beszámolók hogy éppenséggel hol és mikor rendeznek elmondásuk szerint "koncertnek vagy sport eseménynek  álcázott nemzetközi náci találkozót". A kommunisták hecckampányának hatására az Erzsébetvárosi polgármester meglátta a vörös seggű patás ördögöt egy egyébként legális tevékenységet végző alapítványban, és úgy gondolta hogy 72 éves fejjel partizán akciókba kezd, ahelyett hogy unokázna vagy esetleg elmenne horgászni, arról nem is beszélve hogy sokkal nagyobb problémák vannak a kerületében mint pár sörözgető skinhead vagy hazafi. Most épp a telex és a momentum elnöke fedezte fel a legnagyobb fenyegetést ami érheti hazánkat és a magyar állampolgárokat. És hogy mi az? A borzasztó közbiztonság? A tönkre kúrt gazdaság? A dolgozókat kizsákmányoló multik? A vidéket és már a nagyobb városokat is rettegésben tartó cigánybűnözés? Esetleg a dílerek és a narkósok? Ó ugyan. A sötétben megbújó rém aki csak arra vár hogy ártatlanok vérében fürödjön, hogy a lányokat és az asszonyokat meggyalázza, aki elveszi a gyerekektől a cukorkát és elhasználja az összes meleg vizet a bojlerból nem más mint pár fiatal bőrfejű akik egy koncerten úgy integettek mint ahogy a legnagyobb államférfi a múlt században. Tisztában vagyok vele hogy ez az egész hecckampány (egyébként tavaly is volt egy ugyanilyen eset) célja a Mi Hazánk lejáratása, ez a része különösebben nem is érdekel, ugyanis nem hiszek se a pártokban, se a demokráciában. Ellenben továbbra is elképesztő számomra hogy annak ellenére hogy több mint 40 éve van jelen hazánkban a mozgalom, állandóak értetlenkedő megnyilvánulások, és úgy kezelnek minket mint valami leprásokat akik a puszta jelenlétükkel veszélyt jelentenek a közösségre. Nem azt kérem hogy érzékenyítsenek a mi irányukba, vagy hogy barátilag közeledjenek hozzánk, pont leszarom hogy ki szeret minket és ki nem. Csupán annyit szeretnék hogy vegyék tudomásul hogy itt vagyunk, voltunk, és remélhetőleg leszünk is, nem egy egzotikus állatfaj vagyunk aminek a példányai invazívan ellepik hazánkat, hanem egy közel 60 éves szubkultúra képviselői. A skinheadfóbiás szélsőjobboldaliaknak csupán annyit mondanék hogy nem értem hogy ők is mit lepődnek meg, a skinheadközeg sose volt kifejezetten elitista, sokszor sörözünk, izzadtak vagyunk, csúnyán beszélünk, helyenként a szánk is büdös, ellenben dolgozunk, politizálunk, bunyózunk, nagyjából mint a jó öreg sturmabteilung, persze sokan követik a straight edge életformát is ami maximálisan tiszteletre méltó és példa értékű, ilyenek vagyunk mi, "Egyszerű fickók, de nem átlagemberek", és végképp nem egyformák. Az írásom vége nem támadás senki ellen, tisztelettel fordulok mindenkihez akivel mégha csak részben is, de hasonló a célunk, csak tudom hogy szokás a nemzeti oldalon is néha a bőrfejűekről degradálóan nyilatkozni, legyünk nyitottabbak egymásra.

Habár sokaknak nem kell bemutatni a Von Thronstahl vagy a Triarii zenekarokat, a martial industrial egy igencsak mostohán kezelt réteg műfaj. Ennek ellenére folyamatosan termeli ki magából a jobbnál jobb előadókat. Ezen alkalommal a műfaj két feltörő nagy reménysége dugta össze azt amilyük van, egy közel egy órás anyag keretein belül. És hogy mit kapunk? Hamísitatlan martial industrial muzsikát. Az album tömve van az epikus dallamokkal, az azokhoz passzoló bevágásokkal amik különféle beszédekből vagy filmekből származnak. A dobok csatára hívóan, mélyen, fenyegetően, de mindenek előtt epikusan szólnak. Elszánt heroikus hangvétel jellemzi az albumot. A műfaj kedvelőinek egy igazi csemege, de laikusok is tehetnek vele egy próbát.

Beszerezhető a Nordic Sun Budapestnél. 

Annak hogy széles körben elterjedt az internet vannak nyilvánvaló hátrányai. Az emberek, kiváltképp a fiatalok nagy része a különféle közösségi média platformokon élik az életüket, valamint rengeteg új album a megjelenés napján már felkerül a netre így sokan a letöltést választják az eredeti kiadványok megvásárlása helyett. Persze vannak előnyei is, sokkal könnyebb a távoli ismerősökkel tartani a kapcsolatot, valamint olyan, gyakran friss zenekarok munkáit ismerhetjük meg akiknek az anyagai esetleg nem érhetőek el a hazai terjesztőknél. Így, az internetnek köszönhetően találkoztam a mexikói Deathcamp 2024-es demójával. A Deathcamp az NSBM kevésbé szofisztikált, polgárpukkasztó, szókimondó ágazatába tartozik, persze ezzel semmi gond nincsen. Nem tápláltam nagy reményeket a demó irányába, úgy voltam vele hogy egy kb 20 perces anyaggal nincs mit vesztenem, akkor se ha szar. Nagyon hamar megváltozott ez. A zenei rész, a műfaj rideg és zajos jellemzőihez képest, természetesen az egészséges határokat betartva, igencsak dallamos. A vokál a black metal műfajban megszokott károgás helyet inkább a death metal/goregrind stílusokra jellemző extrém mély hörgés. A demó öt darab dalt tartalmaz, mindegyik elé kapunk egy kis intrót. A címadó dalban többször felcsendül egy mindenki által ismert induló dallamai. A Totenkopf Kommando nem reformálja meg a műfajt, sőt, lehet sokaknak unalmas lehet, de én nagyon élveztem és igyekszek felkutatni a banda további anyagait, valamint követni a jövőbéli tevékenységüket. 

Aki kicsit is jártas az NSBM színtéren az tudja hogy a Der Stürmer valósággal ontja magából a különféle kiadványokat, megszámlálhatatlan split, koncert felvétel, demo, ep, teljes album és Jupiter tudja még mi gazdagítja a fekete fém görög nehézlovasságának a diszkográfiáját. Ám a mexikói Tlateotocanit se kell félteni, az egyszemélyes NSBM/RAC hadsereg fennállásanak eddigi 13 éve alatt 14 albummal, 9 demoval valamint 13 splittel örvendeztette meg a nagyérdeműt. Kezdjük ismét a külsőségekkel. A borító habár meglehetősen színes, a fehér szín dominál, ez kissé elüt a műfajban megszokottaktól, de nekem tetszik. A booklet eléggé puritán, dalszövegeket nem kapunk, de egy underground kiadvány esetében ez teljesen megbocsájtható.

Elsőbbségi kedvezménnyel a görögök nyitnak. Nem bízták a véletlenre így a Juárezi koncertjükön rögzített dalokból hoztak három nótát (Adolf der Große, Those Who Lived and Died Like Heroes, The Heroic Ideal), valamint a The Blood Calls for W.A.R. és a Hearts Full of Hate című dalokat a The Blood Calls for W.A.R. albumról. Nem hiszem hogy különösebb bemutatásra szorulnának, mindenki által jól ismert slágerek, már ha ebben a műfajban használhatjuk ezt a jelzőt. És (éssel nem kezdünk mondatot bazmeg) akkor ezek után berobban a Tlateotocani. Atyaég, az atya ég, de rohadt jó is amit hallhatunk. A zene egyszerre kegyetlen és vad, dallamos, és helyenként olyan epikus hangulatot teremt hogy az ember legszívesebben egy szál szekercével elindulna lenyakazni az ellent, az "ének" külön dícséretet érdemel. Nekem azonnal a kedvenceim közé került a "zenekar".  Négy saját dal és egy Der Stürmer feldolgozás hallható a "bandától", ezek mind kiválóak, nekem az Enemigos de la Modernidad a kedvencem. A lemezt a két zenekar által közösen előadott Sieg Heil Viktoria című tétel zárja. A játékidő végeztével nem volt bennem semmilyen negatív érzés, nem éreztem se hosszúnak és hiányérzetem se volt. Így volt kerek egész ahogy van. A lemez 2023-ban jelent meg 500 példányban. Én a Nordic Sunnál vettem, de jelenleg náluk se kapható. 

Köztudott az hogy a Nordic Sun körüli "botrány" kirobbanásában oroszlánrészt vállalt Vajnai Attila, ugyanis ő ment vamzerkodni Niedermüllernek. Persze nem magától nyomozta ki az egészet, az Antifainfo oldalról tájékozódott, el is végezte a "piszkos munkát", az oldal szerkesztői pedig elégedetten dőlhettek hátra hogy (látszólag) sikert ért a lejárató/uszító kampányuk. Az ember gondolhatná hogy szoros kapcsolat van jelen ezen elemek közt holott nincs így. Az újbaloldal egyáltalán nem keresi a klasszik komcsik társaságát, tankienak gúnyolják őket, ezzel utalva az autoriter nézeteikre. A Sej László és Vajnai féle őskomcsik viszont nem igazán foglakoznak ezzel, érzik azt hogy pár kriptaszökevényen meg fogyatékoson kívül senki se nyitott a nézeteikre, ezért foggal körömmel próbálnak felkapaszkodni a modern szélbal hátán,többekközt  ezért van náluk napirenden a buzilobbi kérdése valamint tolják ezerrel az antifa felszopását. Valószínűleg sose fognak nagyobb eredményeket elérni, ám ahelyett hogy szószerint és átvitt értelemben is nyugdíjba vonulnának, inkább maradnak az antifa hasznos hülyéi. Bár ha így tennének nem lenne kiket kiröhögnünk. Visszatérve az őskomcsik és a buzilobbi kapcsolatára. Képzeljük el hogy a bezzegkádár alatt a hülyegyerek hazamegy coming outolni a szüleinek. Meg is közelíti a munkásőr fatert és kezdi is ,,Édesapám, én nembináris vagyok" erre a fater: ,,Hát az meg mit jelentsen?" a gyerek válaszol: ,,Hát hogy nem vagyok se fiú se lány". Aligha hiszem hogy az lett volna az öreg reakciója hogy ,,Büszke vagyok rád, menjünk is az Andrássyra buziskodni, siessünk hogy időben oda érjünk!" Sokkalta inkább a gyerekhez vágta volna hogy takarodjaszobádbahülyegyerek, meg vert volna neki két akkora pofont mint a Bécsi kapu.

Sose voltam foci rajongó, számomra ez olyan mint a bélyeggyűjtés, számomra teljesen semleges, de teljesen elfogadom és megértem ha valakinek ez fontos részét képezi a mindennapjainak. Ez a fajta közömbösség viszont nem terjed ki a szurkolói dalokra. Könnyen magával ragad a hangulat és a dalokban jelenlévő fanatizmus és harciasság. Térjünk is rá a kedvcsinálónk tárgyára. Az Ultras Promontor szurkolói csoport fennálásának ötödik évfordulójának alkalmából úgy döntött megzenésíti és stúdióban felveszi a dalait, ráadásul ahelyett hogy ezeket csak úgy kipakolták volna a netre, kiadták lemezen hogy mind a szurkolóknak mind az átlagos zenerajongóknak ott lehessen egy kézzelfogható kis különlegesség a polcán. A lemezen kilenc dalt hallgatunk, ebből hét rock zenei alapokkal dolgozik, kettő pedig rap/hiphop stílusban került fel. Az utóbbiak kielemzésére nem én vagyok a legmegfelőbb személy, egy kezemen megtudom számolni hány előadót kedvelek a műfajban, mindenesetre a szövegük tök jó. Viszont a többi szerzemény, na azok valami kiválóak, hallhatunk rengeteg ismerős dallamot, a zenészek profik, a kórusok pedig könnyen magával rántják az embert. Az album számomra tökéletesen megmutatja a szurkolói szubkultúrában rejlő kettőséget, az elszánt vad harciasságot és a csapat és a város/kerület irányában érzett végtelen szeretetet. "Gyűlölnek és szeretnek.." A bookletben a szövegek mellett pár meccseken készült kép is helyet kapott. Szívvel és lélekkel készült, csak ajánlani tudom.

Megvásárolható a Loyalty Recordsnál valamint az Ultras Promontor facebook oldalán is megtudjátok rendelni. 

Ahogy azt már korábban említettem, igencsak kedvelem ha egy régi festmény vagy propaganda anyag visszaköszön albumborító formájában. A Burzumnak ez az egyik védjegye, de megemlíthetnénk akár a Tengereken Vérszerződés című albumát, vagy a Titkolt Ellenállástól a Feltámadást is. Mostani írásom tárgya a Kanonenfieber első lemeze, a Menschenmühle. Magáról az albumról csak annyit mondanék hogy véleményem szerint egy modern klasszikus, és hogy pár évtized múlva olyan alapműve lesz a műfajnak mint a korábban említett Burzum Filosofemje. A kicsit talán hosszúra sikeredett felvezetés után térjünk is a lényegre. Valószínűleg kevésbé ismert tény hogy az album borítója a magyar szocdem párt háborúellenes plakátját vette alapul. Kötve hiszem hogy anno gondolták volna hogy a plakátjukat egy black metal banda fogja újrahasznosítani, az azon szereplő óriás rémalak (akit a rajongók Fritznek kereszteltek el) pedig kis túlzással ugyan, de olyan ikonikus kabala lesz mint az Iron Maiden Eddie-e vagy a Misfits Crimson Ghostja. 

Jómagam kedvelem a hazai skinhead/oi zenekarok régi felvételeit. Ennek első és leginkább kézenfekvőbb oka a zene szeretete, a másik pedig az amit az Archívum válogatásról szóló bejegyzésemben is írtam, hogy ilyenkor kaphatok egy szeletet, ízelítőt a múltból, hogy közhelyesen fogalmazzak "a régi szép időkből". Annak ellenére hogy a zenekart korábban csak hallomásból ismertem, vártam a lemez megjelenését, viszont sajnos csak nem rég tudtam beszerezni. A lemez meglehetősen puritán megjelenést kapott, egyszerű papírtok, a borítón korabeli fekete-fehér fotók, hátul a "dallista", véleményem szerint kifejezetten jól áll neki, a felvételek nyers hangzásához remekül passzol. A forma nászra lép a tartalommal. A kiadvány az NC38 Vágyálom CD-t juttatja eszembe, mindenfajta mastereléstől, a jelenlegi elvárásoknak való megfelelési kényszer nélkül hallhatjuk a régi dalokat. Enyhe kifejezés hogy jelenleg hazánkban nincs túltelítve az oi színtér (Az olyan, sharpok által elkövetett ámokfutásokról mint a Derkovbois vagy a Rocco inkább ne beszéljünk, elsősorban a saját vérnyomásom érdekében) így egy igencsak hiánypótló kiadványról van szó. Megtudtam hogy tavaly nem csak ez a megjelenés volt az ami a zenekarral kapcsolatos, ugyanis újjáalakultak, ezekre sajnos árnyékot vetett azon tragikus esemény amelyről sokan értesülhettünk, a banda gitárosa, Bíró Nándor elhunyt. Részvétem a családnak, barátoknak, zenésztársaknak. 

A lemez megvásárolható a Nordic Sun Budapestnél valamint a Loyalty Recordsnál.

Egy skinhead/NS témájú blog legelső bejegyzésének alanyául választani az Archívum zenekart olyan húzás mintha egy filmekkel foglalkozó YouTube csatorna első videója a Keresztapáról szólna. Ám mivel tudjuk hogy a nagyvonalúság fontos erény, kiváltképp ha azt magunkkal szemben gyakoroljuk, így úgy gondolom nyugodtan térjünk a lényegre.

Ahogy 2024-ben a Symphonie des Blutes tematikus albuma, úgy idén ez a válogatás volt a Becsület Napi emlékkoncert nagy durranása lemezmegjelenés szempontjából. A BH records miután kiadta az Archívum korai albumait, összegyűjtötte a zenekar 1996 és 2004 között, válogatásokon és spliteken megjelent dalait és kiadta azokat egy CD-n mindannyiunk nagy örömére. Kezdjük a külcsínnyel. Mindig szimpatikus nekem ha egy zenekar egy régi festményt vagy propaganda anyagot választ az albumának borítójának, az írásunk tárgyát képző zenekarnak pedig kiváltképp jól áll. A bookletben találhatunk egy listát hogy mely dalok mely hanghordozókon jelentek meg először és hogy a zenekar kikkel szerepelt együtt az adott albumon. Ezen felül láthatunk egy kollázst a banda korai kiadványaiból valamint korabeli fotókat is. A zenei részre talán felesleges is volna kitérni, nem véletlenül váltak az NS színtér egyik zászlóshajójává és sokunk kedvencévé. Ha muszáj is volna kiemelni valamit, az az hogy a kronologikus felépítésnek köszönhetően megfigyelhetjük hogy kedvenc levéltárosaink hogyan fejlődtek az évek során, valamint igazán különleges élmény hallani a jól ismert dalok "alternatív" és idegen nyelvű változatait, a ritkaságokról nem is beszélve! Ez a kiadvány tökéletes nosztalgia lehet a zenekar "idősebb" rajongóinak, a fiatalabbak, mint például jómagam, kaphatnak egy szeletet egy korból amikor még csak épp megszülettek, vagy talán tervben se voltak. Ha a zenekar rajongója vagy akkor mindenképp ott a helye a polcodon.

A lemez megvásárolható koncerteken valamint a Nordic Sun Budapestnél.